A lánc kenésének célja a láncszemek surlódásának csökkentése azért, hogy:
- Csökkenjen a láncon az energia veszteség
- Kevésbé kopjon a lánc, ezáltal kevésbé kopjon a lánctányér és a fogaskerekek
Egy jó kenésű láncon az energia veszteség 1-2 watt. Ez azt jelenti, hogy a lábaid által kifejtett energiánál 1-2 wattal kevesebb energia „érkezik meg” a hátsó kerékre. Egy karbantartott, de rosszul kent láncon ugyanez 5-10 watt, egy rosszul karbantartott láncon ennek többszöröse. A lánc helyes kenése tehát azért is fontos, mert szeretnénk, ha a lábunk által kiadott energiából a lehető legtöbb jusson el a hátsó kerékre. A lábaid keményen megdolgoznak a leadott 100-150-200-250 wattért. Miért adnál fel belőle 10, vagy még több wattot, ha ezt el tudod kerülni?
Egy jó kenésű lánccal több, mint 10.000 km-t lehet kerékpározni anélkül, hogy az a lánctányért és a fogaskerekeket jelentősen koptatná. A rosszul kent láncot 3-3500 km után cserélni kell, egyébként elkezdi koptatni a kapcsolódó alkatrészeket és a váltás is bizonytalanabbá válik.
Egy valamit ne felejtsünk el! A lánc a kerékpár legkeményebben dolgozó alkatrésze, ráadásul teljesen nyitott helyen van, semmi nem védi a portól, kosztól, víztől. A lánc megérdemli, hogy jól bánjunk vele. Hatékonyabb kerékpározással és alacsonyabb költséggel hálálja meg.
Milyen a jó kenés?
Először is egy fontos félreértést kell tisztázni. A “wet lube” (nedves kenőanyag) és “dry lube” (száraz kenőanyag) elnevezések nem a felhasználás körülményeire utalnak, mint ahogy azt egyes gyártók marketing gépezete sugallja, hanem arra, hogy a felhordás után a lánc nedves marad-e, vagy száraz. Azaz, nem igaz az a marketing állítás, hogy a wet lube-ot akkor kell használni, ha esély van esőre, a „dry lube”-ot pedig akkor, ha száraz időre számíthatunk. A “wet lube” felirat azt jelenti, hogy a kenőanyag felhordása után nedves marad a lánc, míg a “dry lube” esetében a felhordó anyag elpárolog és (elvileg) csak a kenőanyag marad a láncon. Persze, a „dry lube” esetén is csak akkor lesz száraz a lánc, ha az előző, vagy eredeti (nedves) kenőanyagot teljesen letisztítottuk a láncról a „dry lube” alkalmazása előtt.
Ezután tisztázzunk egy másik félreértést is! A lánc megnyúlását nem a láncszemek lapjai hosszának megnövekedése okozza, hanem a láncszemek görgői belső felületének és az ezeket tartó kis tengelyeknek a kopása. Azáltal, hogy a görgők furata nagyobb, a tengely átmérője kisebb lesz, a láncszemek távolabb kerülnek egymástól. Emiatt az egész lánc hosszabb lesz és a lánc görgői nem fognak pontosan beleilleszkedni a fogaskerekek fogai közé és elkezdik koptatni azokat.
És van még egy fontos tudnivaló: a súrlódás döntő többsége a láncszem lapjai, a görgők belső felülete és a kis tengely között van. Ebből az következik, hogy nem a lánc felületét kell kenni, hanem a kenőanyagot olyan helyekre kell bejuttatni, amik egyébként nem láthatóak. A tökéletes kenésű lánc kívül száraz, a kenőanyag a lánc belsejében van.
Miért fontos, hogy a lánc kívül száraz legyen? A levegő még a legjobb, legtisztább úton is tele van szálló porral. Ezt a port a láncon lévő nedves anyag megköti. Ez a por a nedves kenőanyaggal együtt egy koptató pasztát alakít ki és ez felgyorsítja a lánc kopását, megnöveli a lánc belső súrlódását.
Ebből az következik, hogy a “wet lube”-ot ha lehet, kerülni kell.
A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy egyetlen olyan helyzet van, amikor “wet lube”-ot érdemes használni: akkor, ha az ember esőben kerékpározik ÉS utána nem tudja szárazra törölni a láncot. A láncok magas szilárdságú, magas széntartalmú acélból készülnek, ezért vízzel érintkezve könnyen rozsdásodnak. Ez a rozsdásodás egyszerű szárazra törléssel elkerülhető. Amennyiben ez nem biztosítható, akkor a “wet lube” meg tudja akadályozni a rozsdásodást. A lánc viszont jelentősen koszolódik, a “wet lube” a környezeti koszt bejuttatja a lánc belsejébe és kialakul a koptató, megnövekedett súrlódású paszta. Így a “wet lube” alkalmazásával csak a kevésbé és később jelentkező rosszat választjuk.
A láncok gyári kenőanyaga is egy “wet lube”. Amennyiben el akarjuk kerülni a “wet lube” hátrányait, azaz a kisebb hatékonyságot és a nagyobb, gyorsabb kopást, akkor még az első használat előtt érdemes ettől a kenéstől megszabadulni. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy egy lánc gyárójának nem érdeke az, hogy egy láncot több, mint 10000 km-en keresztül használjuk. Annyira nem érdeke, hogy az egyik legnagyobb gyártó még fizetett is azért az egyik (nem magyar) kerékpározásra szakosodott video-csatornának, hogy azt állítsa: “A legrosszabb, amit tehetsz a lánccal, ha megszabadítod a gyári kenőanyagtól”. Iparágtól független mérések bizonyítják azt, hogy ez nem igaz.
Tehát a megfelelően kent lánc kívül száraz, ezáltal nem vonzza a szállóport, belül viszont a fém felületek között egy kenőfilm van, ami az elmozduló részeket távol tartja egymástól, ezzel elkerülve a fém-fém érintkezést. Így jutunk el arra a következtetésre, hogy a “dry lube” -a fent említett kivételtől eltekintve- mindig jobb, mint a “wet lube”.
A száraz kenőanyagoknak két nagy csoportja van:
- Oldószerrel felhordott kenőanyag
- Parafin alapú viasz (vax)
Az oldószerrel felhordott kenőanyagok működési elve az, hogy az oldószer a felhordást követően elpárolog, ezzel biztosítva azt, hogy a láncon csak a kenőanyag komponens marad. Ezzel elérhetjük azt, hogy a lánc száraz maradjon, viszont azt is be kell látni, hogy az effektív kenőanyag mennyisége nagyon kevés ezekben a folyadékokban, a folyadék jelentős része elpárolgó oldószer. Ezért ezzel nagyon kevés valós kenőanyagot tudunk bejuttatni a surlódó fémfelületek közé.
Az oldószerrel felhordott „dry lube” kenőanyaga általában kerámia por, vagy teflon (PTFE). A kerámia pornak nincs kenési kapacitása (miért is lenne?), a teflon jó surlódáscsökkentő anyag abban az esetben, ha filmet tud képezni a két surlódó fémfelület között. Ehhez azonban arra van szükség, hogy teljesen tiszta fémfelületre kerüljön (vagyis a láncból minden korábbi kenőanyagot ki kell tisztítani) és megfelelő mennyiségben tudjuk bejuttatni. A kerámiás (ceramic lube) kenőanyag egy egyszerű marketing fogás. Azt tudjuk, hogy a kerámia-csapágyaknak milyen jó tulajdonságai vannak. Ez valójában a golyók tartóssága. Ezt a kerámia asszociációt használják fel a gyártók arra, hogy kerámiaporos kenőanyagot eladjanak.
Ezért nem meglepő, hogy a kenőanyag-ipartól független mérések azt mutatják, hogy a leghatékonyabb kenést a paraffin alapú viaszok adják, forró merítéses módszerrel felhordva. A viasz taszítja a vizet és bizonyos vegyületekkel keverve nagyon alacsony súrlódási együtthatójú, szilárd halmazállapotú felületet képez a lánc belső alkatrészei között.
Még mielőtt bárki összegyűjtené az otthon található összes gyertyát és beolvasztaná azt, érdemes néhány dolgot tudni ezekről a viaszokról:
- Ezekben a kenőanyagokban gyógyszeripari finomságú paraffint használnak. A gyertyákban ipari paraffin van.
- Ezeknek a kenőanyagoknak a gyártói olyan adalékokat használnak, amelyek csökkentik a súrlódást ÉS javítják a paraffin acélhoz kapcsolódását. Ezek az adalékok tehát megnövelik a viasz hatásossági idejét és tovább javítják a hatékonyságát. Kétféle ilyen adalékot használnak: a.) Wolfram-diszulfátot (WS2), vagy b.) Graphane-t (ami a szén atomok egyrétegű, hatszögletű elrendezésű szerkezetével kialakított anyag – nem ugyanaz, mint a grafit!)
Összefoglalva:
Ha szeretnénk a kerékpárunk láncának hatékonyságát növelni és/vagy szeretnénk a kerékpározás költségeit csökkenteni, akkor tartózkodjunk az olyan kenőanyagoktól, amik nedves, ragadó felületet képeznek a láncon. Erre a legalkalmasabbak az u.n. Dry Lube-ok. Az oldószeres felvitelű száraz kenőanyagos megoldások esetében érdemes azt megvizsgálni, hogy mennyi valós kenőanyag kerül a láncon belülre. Ennek tudatában – és független mérésekre alapozva – azt mondhatjuk, hogy a legjobb megoldás a kerékpárláncok viaszos kezelése, természetesen az erre speciálisan kifejlesztett viasszal és technológiával.
Források:
www.zerofrictioncycling.com.au
https://www.ceramicspeed.com/media/3505/velonews-friction-facts-chain-lube-tests-combined.pdf
https://overcast.fm/+VpXCcmWOQ
https://overcast.fm/+SJWEQWJ_Y